Bevásároltam a Fressnapfban malackám számára minden jóból. :)

MultiFit Sensitive tengerimalac eleség (800 g)

A MultiFit Tengerimalac GRAINFREE SENSITIVE eledel kifejezetten az érzékeny emésztésű tengerimalacok igényeire készült teljes értékű állateledel, válogatott, természetes összetevőkkel. Nem tartalmaz gabonát, és elősegíti az egészséges emésztést. Kiegészítésül különösen magas nyersrosttartalom (20%) támogatja az emésztést és a biztosítja a fogkopást. Az értékes
vitaminok és nyomelemek erősíthetik a természetes ellenálló képességet. Ugyanakkor ízletes vadnövények gondoskodnak az ellenállhatatlan ízről. A MultiFit állateledellel olyan, fajtának megfelelő, változatos és kiegyensúlyozott táplálkozást biztosít kedvencének, mint a természetes élőhelyén.

Összetétel: növényi eredetű származékok (44% lucerna), zöldségek, gyümölcsök, lágyszárú növények (0,5% petrezselyem, 0,45% csalán, 0,25% pongyola pitypang, 0,25% körömvirág, 0,25% kamilla, 0,15% citromfű, 0,15% menta), ásványi anyagok, olajok és zsírok (0,5% lenolaj).

Analitikai összetevők: fehérje 17%, zsírtartalom 3,5%, nyershamu 7%, nyersrost 20%. Adalekanyagok: Tápértékkel rendelkező adalékanyagok/kg:
Vitaminok: A-vitamin 11000 NE, D3-vitamin 1900 NE, C-vitamin 650mg
Nyomelemek: réz (réz-szulfát, pentahidrát) 6,5mg, vas (vas-szulfát, monohidrát) 65mg, jód
(kalcium-jódát, száraz) 0,5mg, mangán (mangán(II)-oxid) 20mg, szelén (nátriumszelenit)
0,16mg, cink (cink-oxid) 50mg. Technológiai adalékanyagok: szepiolit 300mg. Antioxidánsok.

MultiFit Twizzy Farm citromfű és szárított borsmenta, 120g

Tiszta növényi alapú eledel, sok-sok egészséges és életfontosságú nyersrosttal. A termék gondoskodik a természetes fogkopásról, és segíti az emésztést, a bélflórát. A napi széna ízletes kiegészítője.

Etetési javaslat: szénával keverve.

Összetétel: réti fű, citromfű (10%), borsmenta (10%).

Vitakraft Kracker - zöldséges (2 db)

Panzi Borsószirom (400 ml)

Nagyszerű dolgot próbálhattam ki egy csodálatos lóval: kommunikáció az ő nyelvén, testbeszéddel, szabadon, kényszer nélkül.

Hihetetlen élmény volt! :)

Mert a lovakkal így is lehet bánni, sőt, mindig is így kellene!

Barátkozás kutyával, lóval... :)

Kapcsolatfelvétel, első lépés a bizalomhoz: az érintés.

Elküldés, továbbhajtás.

Behívás, majd hátralépés, illetve -futás, mialatt a ló felénk jön.

Szabadon, de együtt, harmóniában, kényszer nélkül.

Futva is követnie kell.

,,Várd ki, amíg a lovad kész nem lesz arra,

hogy úgy dolgozzon együtt Veled,

mintha egy test és egy lélek lennétek."

Első kapcsolatfelvétel a lóval: kezünket eléje tartjuk, hogy megszagolhassa, majd gyengéden megsimogatjuk orrát, fejét, nyakát.

Néha adhatunk neki egy kis csemegét is, de csak következetesen, és mindig jutalom céljából. A fő jutalom a simogatás legyen minden esetben.

Tegyünk rá kötőféket és vezetőszárat, kössük ki biztonságosan, de hosszú száron hagyva, azután járjuk körbe, halkan beszélve hozzá, hogy mindig tudja, merre járunk. Eztán simítsuk végig az egész testét, figyeljük meg, engedi-e, hogy mindenhol megérintsük, figyeljünk arra, hogy főként a szügyét, lábait és farát hagyja-e.

- Ha kellemetlen számára, akkor megrezdül, elmozdul, bőre megremeg, esetleg farkával csapkod, fülét és fejét ide-oda fordítja, idegessé válik, sőt, akár sunyítva fenyeget.

- Ha megbízik bennünk, akkor nyugodtan áll, fülét lazán felénk fordítva figyel ránk, nem remeg, nem lép odébb, sőt, ha teljesen megnyugszik, fejét egyre lejjebb hajtja. Ezt a hatást kell elérnünk, és amíg nincs meg ez a szilárd nyugalom, nem szabad többet kérnünk a lótól.

A ló menekülő állat, nyomás hatására elmozdul, ritkán áll ellen unalomból vagy dacból, általában szinte azonnal engedelmeskedik. Fontos ismernünk és alkalmaznunk ezeket a fogásokat, ha biztonságosan szeretnénk földről dolgozni lovunkkal.

A nyomás fokozatai: szőr, bőr, hús, csont. Használjuk az ostorunk vagy pálcánk szélesebb végét, vagy pedig a kezünket; kezdjük lágyan, de ha nem reagál, fokozhatjuk a nyomóerőt. Amint a ló ellépett, azonnal szüntessük meg a nyomást, és jutalmazzuk, dicsérjük.

Ha a szügyére gyakorolunk nyomást, a ló hátralép. Ha a lapockájára vagy horpaszára, akkor oldalirányban mozdul el.

Oldozzuk el, vezessük körbe. Jön-e mellettünk szépen, vagy csak mögöttünk kullog, netán húzni kell? Szelíden nógassuk előre, csettegjünk, beszéljünk neki, hogy megszokja közelségünket és társaságunkat, mert az elsődleges cél, hogy a ló jól érezze magát az ember mellett minden helyzetben. Akarjon velünk lenni, ne azért tegye, mert muszáj.

Következő lépés a futószárazás.

Előtte azonban a lovat meg kell ismertetni, barátkoztatni az ostorral, hogy azt a későbbiekben segítségként használhassuk, és ne keltsen az állatban félelmet. Mutassuk meg a lónak az ostort, és ha nem riad meg tőle, nyugtató szavak kíséretében simítsuk végig az ostor vékony felét a ló nyakán, hátán, farán, egészen a csánkjáig. Végezzük határozottan és nyugodtan, így a ló rövid idő alatt nyugodtan tűrni fogja. Egyes egyedek nem tűrik a hátulsó végtag ostorral való érintését, ha ezt tapasztaljuk, ne erőltessük az ostorral való érintést.

Ha már eltűri az ostort, lengessük meg felette, és közben járjuk vele körbe, hogy megszokja, és ettől se tartson. A kötélrész landolhat a hátán, nyakán, lábain. Ez elsőre megijesztheti, toporoghat, netán ki is törhet, de mi éppen azt szeretnénk bebizonyítani számára, hogy az eszköz nem arra szolgál, hogy fájdalmat okozzon neki, és amint erre rájön, megnyugszik, és nyugodtan megáll.

 „A futószár egy legalább 7 méter hosszú, lapos szár, ami jó fogást biztosít. A futószáras ostor jól kiegyensúlyozott ostor, amely olyan hosszú legyen, hogy szükség esetén a körön haladó lovat elérhessük vele.”

Ha a ló már elfogadta az ostort, és tudja, hogy nem bántani akarjuk vele, csatoljuk fel a futószárat a vezetőszár helyére, és küldjük ki a lovat a körre. Mozdítsuk felé az ostort, de el ne érjük vele. Hajtsuk körbe lépésben. Ha megállni, vagy befordulni szándékozik, jelezzünk neki az ostor finom földre csapásával, vagy közelítsük azt a válla felé.

Ha már engedelmesen megy körbe, hívjuk be magunkhoz, és simogatással jutalmazzuk. Behíváskor kissé elfordulunk tőle, megfeszítjük a szárat, de amint elindult felénk, rögtön engedünk rajta, és összeszedjük a futószárat.

Ezt követően újra kiküldjük, csak ezúttal a másik irányba, „másik kézre”, és megismételjük vele a gyakorlatot. Kezdetnek ennyi elég, következő alkalommal meg lehet próbálni az ügetést, majd a vágtát is, ugyanezen példát követve. A futószár legyen laza, létesítsen biztos, de nem feszes kontaktust a ló és a kezünk között. Az ostor sose érintse a lovat, ha nem muszáj. Ám ha nagyon nem akar gyorsulni, végét hozzáérinthetjük a vállához.

Futószárazás után, a bizalom következő lépcsőfoka ott alapozódik meg, ha a ló szabad akaratából jár mellettünk, követ bennünket lépésben, ügetésben, akár vágtában is.

Segítség lehet a magunk mellett tartásában, ha kezünket a nyakára vagy marjára helyezzük.

Használjunk pálcát vagy ostort, hogy irányban tartsuk a hátulját is, és jelezhessünk neki forduláskor. 

A csatlakozás módszerén alapul, amikor kipróbáljuk bizalmát, és elhajtjuk magunktól, vágtában vagy gyors ügetésben tartva hajtjuk tovább magunk körül, megállni nem hagyjuk. Majd egy kis idő elteltével hátat fordítunk neki, és ha szabad akaratából csatlakozik hozzánk, nyert ügyünk van.

A legjobb ehhez egy körkarám, de boldogulni lehet nagy területen is, ahogy a képeken is látható, ám ez azzal jár, hogy nagy valószínűséggel futkosnunk kell a ló után, hogy egyértelművé tegyük elhajtási szándékunkat. :)

Bizonyos jeleket megfigyelhetünk az állaton, például elkezd figyelni ránk, fülét felénk fordítja. Ha már nem szeretne tovább futni, akkor elkezdi a föld felé nyújtogatni a nyakát, végül rágó-nyalogató mozdulatokat tesz. Ekkor már kész a csatlakozásra, nem akar tovább egyedül maradni, szívesebben lenne velünk. Ezután behívhatjuk magunkhoz.

A csatlakozást követően bármerre követnie kell bennünket, lépésben és ügetésben egyaránt.

Ha egy darabig követ, de végül vágtába csapva elviharzik teljesen másfelé, újra hajtsuk körbe, hívjuk be, majd próbáljuk meg az együtt haladást. Ismételjük ezt meg, ameddig a ló egyáltalán nem akar elmozdulni mellőlünk.

Úgy is jönnie kell felénk, ha hátrafelé sétálunk vagy futunk. Ilyenkor az ostort nyugalmi helyzetben tartsuk magunk mellett, mert ha a ló felé lendítjük akár véletlenül is, fejét felkapva megtorpanhat, sőt, akár el is rohanhat.