Havonta szoktam vágni Miri-malac karmait, de már ennyi idő alatt is eléggé megnő.

Sokkal könnyebb a vágás, ha előtte beáztatjuk a karmokat, hogy megpuhuljanak. A tengerimalacok a fürdést legszívesebben kihagynák, de Mirielt meggyőztem egy kis simogatással és étellel, hogy maradjon még. :)

Amint látható, szépen meg is nyugodott végül, és elüldögélt a vízben, süttetve közben a hátát a napon.

Magamhoz vettem egy régi törölközőt, majd a malacot is, előkészülünk a karomvágáshoz.

Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, Mirivel sosem az, és lám: folyamatosan hadakozott, mocorgott, kicsavarodott, karmolt... Szerencsére a harapás nem szokása! :D

A karmok vágás előtti állapota látható az alábbi képen, továbbá az eszköz, mellyel aztán lecsíptem a végüket.

Hátsó láb karmai vágás előtt és után. Sokat nem mertem lecsípni, inkább vágom gyakrabban, semmint hogy véletlenül fájdalmat okozzak a malackának.

Mellső láb karmai vágás után.

Végezetül engedtem, hogy kicsit járjon egyet, felfedezze környezetét.

Azután azonban következett a szőrvágás!

Hátul ő ,,szoknyás", vagyis a háta közepétől hátrafelé jóval hosszabb szőrök nőnek, mint az első felén. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy ő egy hosszúszőrű-rövidszőrű tengerimalac keresztezésből származik.

A hosszú szőröket egy idő után már nem tudta tisztán tartani, így elhatároztam, hogy vágni fogom, miután már csomókba állt össze úgy, hogy fésülni sem lehetett.

Mivel a fara érzékeny pont, küzdöttünk itt is rendesen - folyamatosan mocorgott és dühösen vinnyogott -, de végül én győztem. :D

Tudom-tudom, így sem lett sokkal szebb, de legalább rövidebb... :D

Kukucska: